Állapotfelmérés

A keleti orvoslás több ezer éves múltra tekint vissza. Abba a korba, amikor diagnózis fölállítása az alapos megfigyelésen és a tünetek rendszerezésén alapult. Mert hogy más diagnosztikai eljárás, a labor, a röntgen vagy az MRI nem állt rendelkezésre. Kétségtelenül alaposabb kivizsgálásra volt akkoriban szükség, hiszen az egyes tünetek forrása nem volt azonnal műszeresen igazolható, így a betegség és a gyógyító metódus pontos megállapítására körültekintőbb kikérdezésre, vizsgálatra volt szükség. Nézni, tapintani, szagolni, hallani kellett és legfőképp kérdezni! Sokat kérdezni. A kevésbé rohanó világban lehetőség volt arra is, hogy a mesterek évekig foglalkozzanak tanítványaikkal, a lehető legalaposabban átadhatták tudásukat nekik, akik a saját tapasztalataikkal kiegészítve örökítették tovább azt. Az akupunktúra és az akupresszúra erre a távoli, emberbarátibb időkre épít. Nem csak a közvetlen tüneteket nézi, hanem a test egész rendszerét vizsgálja, hiszen minden mindennel összefügg.

Gondoljunk csak egy egyszerű helyzetre: meghúzzuk a jobb bokánkat, néhány napig sántikálunk. Ekkor a másik lábunkat jobban, máshogy terheljük, eltolódik a súlypontunk, megfeszül a csípőnk, gerincünk. A ferde tartás miatt a beleink nyomják a gyomorszájat, amely nem záródik jól, így a gyomorsav visszaáramlik. Ez amellett, hogy fájdalmasan marja a szöveteket, rossz szájszagot is eredményez. Mire a bokánk helyreáll, lehet, hogy fájni fog a derekunk, a bal vállunk és büdös lesz a szánk. Nyugati orvosként esetleg fájdalomcsillapítót, gyulladás csökkentőt és savlekötőt ajánlanék, ami a tüneteket valószínűleg meg is szüntetné. Átmenetileg. Azt képzeljük, hogy mindez véletlen, pedig dehogy, ok-okozati összefüggés van. Nos, az alapos kikérdezés és átfogó, holisztikus szemléletű vizsgálódás ezt is felderítheti.

De ugye, azóta eltelt jó néhány év, a nyugati orvostudomány is megtette első komolyabb lépéseit és az ipari forradalom magával hozta az orvostudomány diagnosztikai gépeinek fejlődését is. Így a megfigyelések szerepét átvette a pontosabb orvosi képalkotó eszközök használata.

1895  november 28-a óta, miután Röntgen elkészítette az első elvételt felesége kezéről tudjuk, hogy a test állapotába anélkül is beleláthatunk, hogy felnyitnánk. Az orvosi képalkotás, az ultrahagos vizsgálatok, az MRI az EEG, de akár egy egyszerű EKG vizsgálat is rámutat arra, hogy a különböző szöveteink egészséges és beteg állapotban másképp veri vissza a különböző hullámokat.

Az általunk használt NES diagnosztikai és terápiás eszköz is ezekre az eltérő rezgésekre épít. Szkeneli, kvázi egy hullám koktéllal megbombázza a szervezetet és a visszatérő hullámok eltéréseiből képet alkot szerveink csontozatunk, de akár a sejtjeink állapotáról. Ezt egy összetett számítógépes program elemzi és az orvos számára értelmezhetővé teszi.

Ahogy szabad füllel is jól hallható, ha az autónk motorja nem megfelelően működik, értő fülnek legtöbbször azt is elárulja, hogy hol a baj, ugyanúgy a szervezetünk is eltérő „zajt”, hullámmintát bocsát ki, ha nem működik kiegyensúlyozottan. Attól, hogy ez nem hallható számunkra, még ugyanolyan jól kódolható, mint ahogy az ultrahangos masinánk képpé varázsolja az anyaméhben ficánkoló magzatról visszaverődő hullámokat. Sok, sok kísérlet és megfigyelés alapján megszülethetett az a rendszer, amely ki  tudja mutatni a szervezetünkben bekövetkezett változások jó részét és átalakíthatja olyan „primitív” érzék számára is, mint a szemünk.  Valahogy olyan ez, mintha egyszerre állnánk be egy röntgengépbe, MRI-be, EKG berendezést kapcsolnának ránk és közben egy team különböző területeken ultrahangozna, miközben a laboreredményeinket vizsgálják.

Persze ez így túlzás is, meg kevés is. A rendszer ennél lényegesen többet és egyben kevesebbet tud. A legfontosabb tényező ugyanis az, aki az eredményeket figyeli: a képzett orvosi szem és elme.

És itt jön a legfontosabb a mi módszerünkben: semminek sem hiszünk teljesen, semmit sem vizsgálunk önmagában. Ötvözzük a modern tudomány legújabb vizsgálati módszereit, a több ezer éves keleti tapasztalatokkal. Megfigyelünk, kérdezünk, vizsgálunk, majd mindezt átszűrjük a keleti és nyugati orvoslást tanító egyetemeken elsajátított tudásunkon, a többéves háziorvosi munkánk alatt szerzett tapasztalatainkon, majd mindent számba véve döntünk a terápiáról. Ennyire egyszerű ez. Ez a holisztikus gyógyászat alapja, a holisztikus szemlélet.